Az elmúlt egy-két hét posztjai alapján azt is gondolhatnák sokan, hogy én utálom a Ferencvárost, esetleg Újpest/Fehérvár szurkoló vagyok. Egyik sem igaz. Először is egyetlen magyar futball csapat szurkolója sem vagyok, egyiket sem szeretem/utálom jobban, mint a többit. Sem a Fradi, sem a Debrecen, sem a Zalaegerszeg nem vált ki belőlem különösebb érzelmeket, egyik irányba se. A Fradival, a Fradi szurkolóival sincs semmi bajom. Azzal már annál több, amit a Fradi JELENLEG megtestesít.

Ma lezárult a fiú U16-os Európa Bajnokság, pontosabban a futottak még kategória, tehát a B divízió, ahol 16 csapat közül a magyar a 14. helyet csípte meg. A 13. helyért játszott meccsen 30 pontos zakót szenvedtünk el a finnektől. Azoktól a finnektől, akik finoman szólva sem nevezhetők kosárlabda nagyhatalomnak.

Csirke Ferenc a PVSK vezetőedzője, az előző idényben egészen a bronzéremig vezette a pécsieket, meg is választották az év legjobb edzőjének. Vele beszélgettünk.

Miért tartom ennyire fontosnak a magyar mag erősségét, a férfi kosárlabda bajnokság csapatainál?

Ugyan a magyar férfi kosárlabda NB I csapatai jellemzően öt légióst alkalmaznak (de négyet minimum mindenki), és jellemzően a legponterősebb, leghasznosabb játékosok is légiósok, mégis lépten-nyomon a magyar magok szerepéről írok, és szajkózom, hogy iszonyúan fontos, hogy minél jobb és több magyar játékos legyen a keretekben. Miért?

Tavasszal bombaként robbant a hír, miszerint Nyerges Zsolt kiszáll a Szolnoki Olajból, a csapatot pedig újra az önkormányzat fogja üzemeltetni. Jós tehetségre már akkor sem volt szükség, hogy egyértelműen lássuk: a magyar bajnokságban 2010 óta mindent uraló Olaj egyeduralkodása véget ér. És ugyan írhattam volna úgy is a címet, hogy Vojvoda távozásával vége a Szolnok dominanciájának, de alapvetően nem ma dőlt el, csupán ma csúcsosodott ki a dolog.

Az nem kérdés, hogy nemzetközileg mi a helyzet, a kosárlabda magasan veri a kézilabdát, nem nagyon találunk olyan országot, ahol a kézilabda népszerűsége megközelíteni a kosárlabdáét, ilyen tekintetben Magyarország igazi unikumnak számít(hat). Ennek saját véleményem szerint az alábbi okai lehetnek:

Felteszek egy kérdést, amire nem könnyű sem igennel, sem nemmel válaszolni, mert nem ilyen egyszerű az egész, de azért próbáljuk meg.

Magyar sportsikernek lehet tekinteni azt, mikor egy magyar kupacsapat győz, de a 11 kezdőjátékosból 8 külföldi állampolgár, és a kispadon ül további 3 légiós, plusz a külföldi edző? Amennyiben igen a válasz, akkor a Sporting Kansas győzelmei is annak számíthatnak (hiszen ott is éppen három magyar játékos játszik, ahogy ma a Fradi kezdőjében), de tovább megyek és megemlítem a két magyarral rendelkező Slovan Bratislavat is. Az csak eggyel kevesebb, mint a Fradi mai kezdőjében helyet kapó magyar játékosok száma.

Női vonalon látható, hogy minden rendben van, sőt egyre jobb a helyzet, de ami a fiúknál megy, az több, mint kiábrándító. Javában zajlik a fiú U20-as B divíziós EB (a futottak még kategória), Magyarország pedig itt szerepel, pocsékul. Ma Izland ellen szenvedtünk súlyos, 78-41-es vereséget, előtte az oroszok gázoltak át rajtunk 90-55-re, és hiába vertük meg Írországot és a Fehéroroszokat, így is kiestünk a csoportból. Ezzel kijelenthető, hogy a magyar u20-as fiú válogatott Európa hátsó harmadához tartozik, olyan „kosaras nemzetekkel”, mint Albánia, Koszovó vagy Luxemburg.

Az alábbi térképen azt látjátok, hogy a felsorolt sportágaknak hol lesz legmagasabb osztályban játszó csapata, a következő szezonban. 

Budapestet talán érdemes is figyelmen kívül hagyni, hiszen férfi kosárlabdán kívül, minden más sportban van legalább egy budapesti csapat, de vidéken sok helyen – szerintem – érdekes a helyzet. Csak remélni tudom, hogy elég jól látszanak a dolgok (nézzétek el a szerkesztési módot, az sosem volt az erősségem), de azért leírom a saját észrevételeimet.

Szokás mondani, a Forma 1-ben a legnagyobb ellenfeled a csapattársad. Nem véletlenül. Ő az egyetlen pilóta, aki pontosan ugyanolyan autóban ül, mint te, ő az egyetlen, aki ellen egy vereség igazán be tud árazni. A közel két órás verseny során rengeteg dolog történhet, ami befolyásolhatja a pontverseny állását, előfordulhat olyan, hogy egy pilóta sorozatos technikai gondokkal küzd, miközben a csapattársát kevésbé érik ilyen hátrányok. Elég csak az előző szezonra, és a Red Bullra gondolni, ahol Ricciardo folyamatosan szenvedett a technikával, Verstappent pedig fele annyi gond nem érte. Így talán célszerű megnézni azt, hogy azonos körülmények között, egy körön mit tudnak egymáshoz képest a csapattársak. Lássuk, hogy a szezon 10. futama után, hogy állnak csapaton belül az időmérőkön a versenyzők!