Női vonalon látható, hogy minden rendben van, sőt egyre jobb a helyzet, de ami a fiúknál megy, az több, mint kiábrándító. Javában zajlik a fiú U20-as B divíziós EB (a futottak még kategória), Magyarország pedig itt szerepel, pocsékul. Ma Izland ellen szenvedtünk súlyos, 78-41-es vereséget, előtte az oroszok gázoltak át rajtunk 90-55-re, és hiába vertük meg Írországot és a Fehéroroszokat, így is kiestünk a csoportból. Ezzel kijelenthető, hogy a magyar u20-as fiú válogatott Európa hátsó harmadához tartozik, olyan „kosaras nemzetekkel”, mint Albánia, Koszovó vagy Luxemburg.

Felfoghatatlan, hogy miként lehet ekkora különbség a női és a férfi utánpótlásunk között.

Vessük össze az Európa Bajnoki második lány U18-as válogatott teljesítményét, a felnőtt korosztály kapujában lévő fiú U20-as játékosokéval. Persze mindez igazságtalan, hiszen a lányok a korosztály legjobbjaival küzdöttek meg, a fiúk pedig a kontinens leggyengébb válogatottjaival, ráadásul két év különbség nagyon sokat jelent ilyen korosztályokban.

Ennek ellenére óriási különbség van, minden fontos statisztikai mutatóban, a lányok javára. Talán számomra a legmeglepőbb, a tripla dobások közötti különbség. Alapvetően anatómiai, élettani okokból jellemzően a férfiak dobják jobban a távoli dobásokat, itt viszont olyan szintű különbség van, mintha egy profi felnőtt csapatot hasonlítanánk össze, egy haverokból verbuvált, sörözős, pocakos kosarasokkal. Akkor lenne reális ez a különbség, de ez így ebben a formában felfoghatatlan és elfogadhatatlan. Persze a 38.5% az természetesen extra, de a fiúk 22.1%-a még a B divízióban is a legrosszabbak között van (Írországot, Koszovót és Örményországot azért megelőzzük…). A tavalyi szezonban tök utolsó TF csapata hozott 31% körüli hárompontos dobást, a női bajnokságból kieső MTK 26.6%-ot. Ugye az U20 az elvileg a felnőtt bajnokság kapuja, az utolsó állomás, ennek fényében ez a 22.1%-os kinti dobószázalék katasztrofális. De arra sem nagyon van magyarázat, hogy az U18-as, nyilván fizikálisan sokkal fejletlenebb, alacsonyabb lányok, hogyan tudtak pontosabban büntetőzni. Mert a rossz mezőnymutatóra még részben elfogadható magyarázat lehet, hogy egy fiú meccs jóval gyorsabb, sokkal kevesebb az üres dobóhelyzet, na de kérem, a büntetőt kenguru korosztálytól az NBA mérkőzéséig mindenhol ugyanúgy, ugyanonnan dobják. És hát úgy fest, hogy nem csak dobni nem tudtak a srácok, hanem csapatként sem funkcionáltak jól, mérkőzésenként 10 gólpassz az pont tízzel kevesebb, mint amennyit a lányok adtak egymásnak. Az assziszt listán ez az utolsó előtti helyre volt elég, Örményországot megelőzve.

A probléma az, hogy elvileg a legjobb tudású U20-as magyar játékosok utaztak el az EB-re, azok akik lassacskán felnőtt korba lépnek, és az MKOSZ új szabályának hála, elvileg a 2020/21-es szezonban viszonylag sok időt tölthetnek majd a pályán. De vajon jó lesz az a magyar kosárlabdának, hogy képzetlen, fizikálisan gyenge, taktikailag éretlen játékosok fognak majd pályára kerülni, mérkőzésenként 20 percre? Többször írtam már, aki 18-20 éves korára nem tanul meg kosárlabdázni, az már utána sem fog. Némi fejlődés persze elképzelhető (innen tényleg csak felfelé vezethet az út), de ha a jövő felnőtt válogatottját nézem, akkor élvezzük ki a következő pár évet, amíg van Hangánk, Vojvodánk, Perlünk, Benkénk, Váradink, Kellerünk és Eilingsfeldünk. Óriási bajban leszünk, ha ők egyszer visszavonulnak…