Két utat látok a magyar sport előtt, igaz mindkettő a maga nemében drasztikusnak tűnhet, de szilárd meggyőződésem, hogy akár az egyik, akár a másik utat választjuk, mindkettő járható lesz. Az egyik lehetőségnél maradna a TAO-rendszer (újabban banki különadó rendszer), és maradnának az állami támogatások, ahogy eddig, a másiknál a látványsportok esetében (ahol van, kell lennie piacnak), a jövőben az állam egy fillér támogatást sem ad professzionális sportcsapatok működésére. Az első út is járható, még számomra is, ha egyetlen egy bizonyos feltételt elfogad valamennyi csapat.

Legyen TAO, legyenek állami/mesterséges szponzorok, ezért cserébe egyetlen dolgot kellene elvárni a sportegyesületektől: a jövőben csak és kizárólag magyar játékosokat szerepeltetnek. Ha légióst igazolnak, akkor sincs baj, de akkor az utolsó fillérig, minden állami támogatást vissza kell fizetni. A kedves olvasó számára úgy jöhet le, mintha bármilyen okból kifolyólag utálnám a külföldi sportolókat: szó sincs róla, sőt! De azt gondolom, hogy ha már a magyar adófizetők pénzét profi sportra költjük el, akkor azért cserébe elvárásnak KELL LENNIE, hogy a klub vállalja, hogy magyar játékosokat versenyeztet, hogy a támogatást utánpótlásba fekteti, és nem drága külföldi igazolásokba. Hiszen a honi sportéletnek alapvetően ez lenne az érdeke: egyrészt minél több gyerek kezdjen el sportolni (és ne csak papíron), másrészt minél jobb legyen az utánpótlásunk, harmadrészt minél jobbak legyenek a válogatottjaink. Ilyen, és csak ilyen formában a magam részéről áldásomat adnám arra, hogy a jövőben is kapjon állami forrást a magyar látványsport világa. Azt gondolom, ez még az ellenzéki szavazók számára is elfogadható lenne, pláne ha ennek hatására sok HH/HHH-s gyermek kezdene el sportolni. Arról talán nincs vita, hogy a sport által az egyén, értékesebb tagja lehet a jövőbeli társadalomnak, hogy a sportnak van egy vitathatatlanul hasznos nevelési funkciója, és alapvetően sportolni kell, ezeknek a lehetőségeit, feltételeit pedig jobb híján az államnak kell megteremtenie.

Persze egy ilyen lépés nemzetközi szinten eleinte komoly visszaesést jelentene, de azért legyünk őszinték: azokban a sportokban, amelyek igazán számítanak most sem vagyunk sehol, európai viszonylatban, ha meg jövőre a Siófok nem nyerné meg az EHF-kupát, már elnézést, de a ki a fenét érdekelne. A mostani rendszer nem jó, nem fenntartható és már középtávon sem szolgálja a magyar sport érdekét.

De természetesen az sem lenne baj, ha egy csapat idegenlégiósokat szeretne alkalmazni. Amennyiben akármelyik magyar klub rendelkezik olyan piaci forrásokkal, vagy épp gazdag tulajdonosi körrel, hogy lemondhatnak minden TAO/állami támogatásról, akkor tőlem tíz, száz, ezer külföldi sportolót is vásárolhatnak. Nem lenne jogunk beleszólni, maximum egyetérteni/nem egyetérteni tudnánk az általuk alkalmazott klub modellel. A magam részéről elkötelezett híve vagyok a szabad piacnak, és legalább annyira ítélem el a pozitív diszkriminációt, mint a negatívat, így alapvetően annak örülnék a legjobban, ha a magyar csapatok állami forrásoktól függetlenül élnének meg, a tehetséges magyar sportolók pedig anélkül is pályára kerülnének, hogy mesterséges módon helyzetbe hozzuk őket.

Szerintetek a válság után milyen lehetséges út fog majd állni a látványsport csapatok és szövetségek előtt?