Pécs és a női kosárlabda – írta Vági Márton

A korábbi sikercsapat csődje után, a pécsi női kosárlabda ketté vált: a PEAC-Pécs és a PINKK Pécsi 424 lett a város két klubja. Eleinte némi meglepetésre mindkét csapat sikeres tudott lenni, a PEAC kupát, a PINKK bajnokságot nyert, érmekért küzdöttek, és kimondottan magas nézőszámokat tudott produkálni mindkét fél. Ám az évek múlásával az eredmények eltűntek, velük együtt pedig a nézők is, a lelátókról. Ma ott tartunk, hogy a PINKK egyetlen célja a bent maradás, a PEAC pedig örül, ha a nyolcba jut, ráadásul pár tucat szurkoló előtt játszik mindkét csapat. Azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzet senkinek sem jó: nem jó a szurkolóknak, nem jó a városnak, nem jó a kluboknak, nem jó a magyar női kosárlabdának sem. Én azt látom, hogy két járható út maradt.

Az egyik megoldás, hogy a két csapatból ismét egy legyen, a másik, hogy maradjon meg a kettőség, ám mindez legyen világosan letisztázva MINDENKI számára. Amíg a TAO-rendszer él, illetve vannak Szerencsejáték pénzek, addig gazdaságilag az utóbbi megoldás a kifizetődőbb (kérdés, hogy mi lesz, ha megszűnik a mostani sportfinanszírozási rendszer, azt hiszem felelős sportvezetőként erre az opcióra is gondolnunk kell, számolni kell vele, nem lehetünk ott felkészületlenül). Maradjon a két csapat, de ténylegesen dolgozzanak össze, az egyik legyen egy fiókcsapat, a másik pedig váljon újra élcsapattá. Tegyük fel, hogy a PINKK az előbbi, a PEAC az utóbbi lesz.

A koronavírus okozta válság kellős közepén érkezett a hír: az Alba Fehérvár három éves szerződést kötött, az Olaszországból hazatérő Vojvoda Dáviddal. Jó magyar szokás szerint a szerződés részletei nem publikusak (ha én egyszer a magyar sportban döntési jogkörrel fogok rendelkezni, az első lépésem lesz minden szerződést nyilvánossá tenni, nyugaton ez amúgy sehol sem titok, könnyen elérhető, hogy melyik játékos, mennyit keres, egyedül itthon hétpecsétes titok), de ha a szolnoki utolsó éveiből indulunk ki, akkor nagyjából hatmillió forintos nettó összeggel lehet számolni. De ne is vesszünk el a számokban, tök mindegy, hogy négy, öt vagy hatmillió forintról van szó. Hangsúlyozni szeretném, ezt a bejegyzést abszolút nem az Alba Fehérvár csapatára, és Vojvoda Dávid személyére szeretném kihegyezni. A jelenségről van szó, ami általános a magyar sportban, és arról, hogy milyen üzenet ez a társadalom számára.

Gyakran merül fel sportgazdasággal foglalkozó témáknál, hogy az államnak egy árva fillért sem szabadna élsportra költeniük, ellenben a tömegsportot maximálisan kellene támogatniuk. Ezek szép gondolatok, és részben egyet is lehet érteni velük, hiszen hiába nyerünk lakosság arányosan több olimpiát, mint bármely más nemzet a világon, ha az ország lakosságának általános egészségügyi helyzete, a legtöbb mérőszám esetében a legrosszabb az Unióban. Lefordítva: attól, hogy Hosszú Katinka gyorsan úszik, Kovács Pál Alsótekeresről még nem lesz egészséges. És valóban, azt látni, hogy a profi sport jelenleg nagyobb hangsúlyt kap a kormányzati kommunikációban (pláne a támogatásokban), mint a tömegsport/egészségsport.

Kérdés az, hogy élsport nélkül létezhet tömegsport?

Kész, kifogytam ma képtelen vagyok a sportról írni, annyira nem történik semmi, hogy nem látom értelmét, leírni ugyanazokat a dolgokat újra, és újra. Ezért ma egy másik témát hoznék el, megpróbáltam összeállítani a kedvenc könyveim listáját. Eredetileg ötöt akartam, de hatot is alig tudtam választani, olyan remekművek maradtak ki, mint az Állatfarm, a Szép új világ vagy az Utas és holdvilág. Lehet, hogy holnap már teljesen máshogy nézne ki a lista, de ma erre az öt plusz egy műre esett a választásom.

Két utat látok a magyar sport előtt, igaz mindkettő a maga nemében drasztikusnak tűnhet, de szilárd meggyőződésem, hogy akár az egyik, akár a másik utat választjuk, mindkettő járható lesz. Az egyik lehetőségnél maradna a TAO-rendszer (újabban banki különadó rendszer), és maradnának az állami támogatások, ahogy eddig, a másiknál a látványsportok esetében (ahol van, kell lennie piacnak), a jövőben az állam egy fillér támogatást sem ad professzionális sportcsapatok működésére. Az első út is járható, még számomra is, ha egyetlen egy bizonyos feltételt elfogad valamennyi csapat.

Miért gondolom, hogy nagyon bizonytalan a magyar profi sport jövője?

Szokás mondani, hogy érdemes felkészülni a legrosszabbra, hogy elkerülhessük a legrosszabbat. Most sem árt(ana) máshogy cselekedni. Nehéz és bizonytalan időszak fog várni a klubokra, tisztábban vagyok vele, hogy ez nem fog mindenkire vonatkozni, ahol van kiemelt állami szándék, vagy nagyon erős tulajdonosi háttér (Felcsút, Ferencváros, Videoton és társaik), ott túl nagy aggodalomra nincs ok. Gond ott lehet, ahol nincsenek erős kormánypárti emberek (brh), olyan sportág ami nem tartozik a miniszterelnök kedvencei közé, nincsenek megtakarítások, kevés a néző, alapból sem volt sok piaci szponzor. És sajnos vagy sem, a női kosárlabda mindenképpen utóbbihoz tartozik. Én imádom a női kosárlabdát, kedvelem a csapatokat, a játékosokat, de végtelenül realista is vagyok: a piacról képtelenség, hogy megéljen jelen formájában a magyar női kosárlabda, és ellentétben a labdarúgással, vagy a kézilabdával, nincsen igazán erős politikai támogatás.

A kérdés – sajnos – jogos, és most megpróbálom a legjobb tudásom szerint megválaszolni, igaz bőven lesznek benne szubjektív dolgok is, melyekkel nyugodtan vitába lehet szállni. A magyar női kosárlabda bajnokság átlagnézőszáma rendkívül alacsony, az előző szezonban csak a Sopron-Szekszárd-Diósgyőr hármasnál érte el az ezer főt, mindenhol máshol bőven alatta maradt. Az idei szezonról ugyan még nincsenek friss adatok, de nagy változás nem várható. A kupa-hétvégén is voltak kevésbé jó hangulatú, kevés nézőt vonzó találkozók. Mik az okok?

A szezon csapata után, nézzük a szezon csapatát, ám ezúttal csak és kizárólag magyar játékosokból. A lista ismét szubjektív, és nem minden esetben az a játékos kerül be, aki az adott poszton teszem azt, a legmagasabb VAL értékkel rendelkezett. Ugyanis a játékosok teljesítményét saját magukhoz is mérem, így előfordulhatnak majd furcsaságok, de nem is húzom az időt, jöjjön az én magyar kezdő ötösöm, utána jöjjön a tiétek!

Mivel a szezonnak sajnos vége, ezért nincs más hátra, mint kihirdetni, ennek a csonka évnek a legjobbjait. Szó lesz az év ötöséről, az év legjobb magyar játékosairól, az év felfedezettjeiről, az év meglepetésembereiről, az év legjobb védőjátékosáról, az év legjobb szurkolótáboráról, és az év legjobb mérkőzéséről is.

Kezdjük az év csapatával, posztokra lebontva. Előbb én, aztán ti!

Hogy fog kinézni jövőre az U20-as szabály, és mi vár azokra, akik idén „öregedtek” ki alóla?

Korábban egyszer már foglalkoztam a témával, akkor Studer Ági, Kiss Virág és Török Ági idei teljesítményét hasonlítottam össze, az előző éves teljesítményükkel, lévén ők voltak az első fecskék, akik túlléptek az U20-as szabály jelentette kedvezményeken. Az igazán érdekes szezon a következő lesz, hiszen nem kettő, hanem jóval több játékos fog kiöregedni, és ahogy az is kérdéses, hogy ők miként fogják megállni a helyüket, úgy az is, hogy kik követhetik őket.
Pusztai Petra, Kányási Veronika, Gereben Lívia, Mérész Beatrix, Radócz Fanni, Lelik Réka, Jáhni Zsófia, Tenyér Zsófia, Czukor Dalma, Varga Kamilla és Bernáth Réka azok a játékosok, akik idén még U20-asok voltak, a következő szezontól azonban már nem lesznek azok. Köztük szép számmal akadnak olyanok, akik már felnőtt válogatottak, vagy a válogatottság kapujában állnak, ugyanakkor nem tagadom, vannak akiket féltek a következő szezontól. Egyelőre még nem tudni, hogy miként fognak kinézni a keretek, ahogy azt sem, hogy a fent megnevezett játékosok maradnak-e jelenlegi csapatukban, vagy sem.

Köztük egyértelműen akadnak olyan játékosok, akik már idén sem úgy játszottak, mint egy U20-as játékos: Lelik, Mérész, Tenyér vagy Bernáth is bőven több volt ennél, mindannyian abszolút alapembereik voltak a csapataiknak, sőt kulcsjátékosaik, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a játszott percek átlagai. Vannak azonban olyanok is, akik U20-asként sem voltak elsőszámú opciók, és így is viszonylag kevesebb időt kaptak az edzőiktől, nekik talán nehezebb lesz a következő szezon, de szívből szurkolok, hogy ne így legyen.

Nézzük, hogy kik lehetnek a következő idény kedvezményezett játékosai!