Magyar sportsikernek számít, a Fradi győzelme?

Felteszek egy kérdést, amire nem könnyű sem igennel, sem nemmel válaszolni, mert nem ilyen egyszerű az egész, de azért próbáljuk meg.

Magyar sportsikernek lehet tekinteni azt, mikor egy magyar kupacsapat győz, de a 11 kezdőjátékosból 8 külföldi állampolgár, és a kispadon ül további 3 légiós, plusz a külföldi edző? Amennyiben igen a válasz, akkor a Sporting Kansas győzelmei is annak számíthatnak (hiszen ott is éppen három magyar játékos játszik, ahogy ma a Fradi kezdőjében), de tovább megyek és megemlítem a két magyarral rendelkező Slovan Bratislavat is. Az csak eggyel kevesebb, mint a Fradi mai kezdőjében helyet kapó magyar játékosok száma.

Természetesen nem a légiósokkal van problémám, többször is hangsúlyoztam, hogy felőlem uránuszi játékos is játszhat, ha jobb, mint a magyar. A gond az, hogy egyre kevesebb sportág van, ahol az utánpótlásból felnövő játékosaink versenyképesek lennének, a külföldi riválisaikhoz képest. Nyilván ha egy csapatnál annyi pénz van, mint a Fradinál, akkor a lehetőségeihez mérten próbálja megszerezni a legjobb játékosokat. Innen nézve semmi meglepő nincs a dologban, Rebrov és Orosz Pál úgy ítélték meg a helyzetet, hogy a légiósok jobb tudású játékosok (vagy ár/érték arányban jobban megéri őket szerződtetni), mint a magyarok. A gond az, hogy klubszinten akármilyen sikert, vagy részsikert érünk el, az jellemzően azért van, mert az adott csapatnál a meghatározó versenyzők külföldiek. Legyen szó a győri, veszprémi kézilabdáról, szinte bármelyik kosárlabda csapatunkról (mondjuk légiós és légiós között is van bőven különbség, ennek ékes példája a Sopron Basket), vízilabdáról, vagy épp a Ferencváros és a Vidi nemzetközi kupaszerepléséről.

ferencvaros-1-1024x576.jpg

Egyáltalán mi számít magyar sportsikernek? Csak azért kellene örülni egy győzelemnek, mert az adott csapat székhelye Magyarországon van, de a keretben nagyítóval kell keresni magyar, vagy uram bocsássa meg, saját nevelésű játékost? Akkor a Slovannak is lehet szurkolni, Bratislava is volt egyszer Pozsony…Tovább megyek, ha bármilyen sportágban egy honosított játékosnak hála érünk el sikert, az magyar sportsikernek nevezhető?

Alapvetően a Fradival (és az összes hasonló csapattal) az a problémám, hogy egy pénzügyileg szerencsés időszakot, véleményem szerint nem fenntarthatóan használ ki. Tény, hogy az elmúlt években jelentősen megnőttek a források, amikből gazdálkodhatnak a klubok, de a legritkább esetben látom azt, hogy ezeket a javakat hosszútávú befektetésben költenék az utánpótlás nevelésre, jellemzőbb, hogy minden évben igazolnak, sportágtól függetlenül 5-10 légióst, akikkel a kitűzött célokat megpróbálják elérni. A gond ott fog kezdődni, ha esetleg jön egy komolyabb tőkemegvonás ezektől a kluboktól. Akkor kártyavárként fog összeomlani minden, hiszen a légiósok nagy része mondjuk ki, zsoldos, az utánpótlásnevelés pedig nagyon kevés sportágnál veszi fel a versenyt a nyugati, de akár a környékbeli országokkal. Talán nem ártana, ha nem csak a mára, hanem a holnapra is gondolnánk…