Mivel a szezonnak sajnos vége, ezért nincs más hátra, mint kihirdetni, ennek a csonka évnek a legjobbjait. Szó lesz az év ötöséről, az év legjobb magyar játékosairól, az év felfedezettjeiről, az év meglepetésembereiről, az év legjobb védőjátékosáról, az év legjobb szurkolótáboráról, és az év legjobb mérkőzéséről is.

Kezdjük az év csapatával, posztokra lebontva. Előbb én, aztán ti!

Az év irányítója: Horváth Bernadett

Hihetetlenül nehéz volt választani, és jelen esetben azt hiszem mindez csak és kizárólag egy szubjektív vélemény lehet, semmi több. Jenkins, Fegyverneky, Medgyessy, Swanier, Nagy Dóra, Studer vagy épp January is ott lehetne a lista élén, hiszen mindannyian remek teljesítményt nyújtottak. Nálam mégis a virtuális díj Horváth Bettié, az NKE - FCSM Csata Basketball és a magyar válogatott játékosáé. A fiatal magyar irányító remek szezont futott, kulcsfigurája volt a Csata menetelésének, mérkőzésenként 10 pontot és 5,6 lepattanót átlagolt, mindez 15 VAL értéket jelentett. Nem mellékesen 96%-al dobta a büntetőket, és 45%-al triplákat, melyek egészen hihetetlenül magas mutatók.

Az év hátvédje: Walker Shatori

Itt is több név felmerült bennem, de talán nem annyi, mint az irányító poszton. A győztes nálam a DVTK kosárlabda amerikai játékosa, Walker Shatori, aki immáron második éve nagy erőssége a miskolciaknak. Idén mérkőzésenként közel 22 pontot átlagolt, ő is 45%-al tüzelt kintről, és 24.1 VAL értékkel zárta az alapszakaszt. Oroszlányrészt vállalt abban, hogy a Diósgyőr második helyen zárja a bajnokságot.

Az év bedobója: Aleksandra Crvendakic

Számos, remek teljesítmény akadt ezen a poszton is, mint például Skoric, Burkholder, vagy éppen a visszavonuló klasszis, Laklóth Annáé. De nálam ezen a poszton verhetetlen a Sopron Basket és a szerb válogatott kiválósága, Crvendakic. Egyszer korábban már lebuktam, mikor elárultam, hogy nekem ő az abszolút kedvenc női kosárlabdázóm, tehát lehet, hogy egy picit elfogult is vagyok vele. De a teljesítménye idén is fantasztikus volt. 13,7 pont, 5,1 lepattanó, 3,4 gólpassz, közel 40%-os triplamutató, húsznál is több VAL. Mindez az alapszakasz győztes (bajnok?) csapatból, ahonnan amúgy nem könnyű kitűnni, de neki ez évek óta sikerül. Csak remélni tudom, hogy még nagyon sokáig fog Magyarországon játszani, mert az ilyen szintű légiósokra igenis szükség van!

Az év erőcsatára: Alisia Jenkins

A TFSE Női Kosárlabda amerikai játékosa egészen hihetetlen szezont zárt. A pont, a VAL és az lepattanó listán is az első helyen végzett, mindez mérkőzésenként 22,2 pontot, 12,2 lepattanót, és 34,7 VAL-t jelentett. Jegyezzük meg, hogy elképesztő szakmai bravúr volt az újonctól, hogy két ilyen légióst tudott megszerezni magának. Nem mellesleg a védőmunkája is extra volt, a második legtöbb labdát ő szerezte az alapszakaszban, mindezt úgy, hogy egészen ritkán voltak csak fault gondjai. Kíváncsi vagyok, hogy hol fogja folytatni jövőr!

Az év centere: Erica McCall

Ahogy minden poszton, úgy itt is rengeteg játékos neve merült fel: Gustafson, Higgins, Fraser vagy épp Horti Dóra, a választás mégis a KSC Szekszárd csapatát három éve szolgáló amerikai lányra esett. McCall 14,5 pontos átlaggal zárta a szezont, ehhez hozzátett még 8,8 lepattanót, közel 40%-os triplamutatót, mely 23,8 VAL-t jelentett, 25 percnyi játékidő mellett. A relatív átlagot megnézve, azt kapjuk, hogy ez bizony közel 40-es VAL „lenne”. Ahogy Crvendakic esetében, úgy nála is csak remélni tudom, hogy marad Szekszárdon, ugyanis az ilyen karakterű légiósokra szükség van!

Legközelebb innen folytatjuk, akkor a magyar játékosokból álló év csapatával! Most viszont rajtatok a sor, ti miként raknátok össze az év kezdő ötösét?