Kész, kifogytam ma képtelen vagyok a sportról írni, annyira nem történik semmi, hogy nem látom értelmét, leírni ugyanazokat a dolgokat újra, és újra. Ezért ma egy másik témát hoznék el, megpróbáltam összeállítani a kedvenc könyveim listáját. Eredetileg ötöt akartam, de hatot is alig tudtam választani, olyan remekművek maradtak ki, mint az Állatfarm, a Szép új világ vagy az Utas és holdvilág. Lehet, hogy holnap már teljesen máshogy nézne ki a lista, de ma erre az öt plusz egy műre esett a választásom.

Yuval Noah Harari nagyon nagy kedvencem lett, a Sapiens című művét csak ajánlani tudom mindenkinek. Egészen zseniálisan foglalja össze az emberiség történelmét, pedig a falat egyáltalán nem kicsi, sok tízezer évről beszélünk. Nem is tudom, hogy valaha olvastam-e már zseniálisabb gondolatokat, mint ebben a műben. A napokban kezdtem bele a 21 lecke a 21. századra című könyvébe, egyelőre az is irodalmi, filozófiai, történelmi remekműnek tűnik, mint amilyen a Sapiens lett.

Veres Attila nem biztos, hogy ismert író, ami óriási baj: az Éjféli iskolák egy kiváló novellás regény, telis-tele jól megírt részben horror, részben misztikus történetekkel. Alapvetően is kedvelem a novellákat, a horrorral sincs bajom, ahogy például Stephen King műveit is kedvelem, de Veres Attila sok esetben még a királynál is bizarrabb, lélekölőbb, elgondolkodtatóbb műveket alkotott meg. Sajnos mást még nem olvastam a fiatal, kortárs magyar írótól, de alighanem ezen a közeljövőben változtatni fogok.

Zoltán Gábor Orgiája egy igen megrázó mű, hetekig, hónapokig emésztgeti az ember magában, a történetnek ugyanis nagyon komoly súlya van: a vészkorszak idején játszódik, brutálisan és bestiálisan mutatja be a nyilasok pusztítását, a kínzások, a nemi erőszakok sokszor a legapróbb részletességig vannak papírra vetve, ráadásul a szerző levéltári, hiteles forrásokból alkotott, valós figurákkal, valós időben, valós történeteket. Sajnos Magyarországon még mindig nagyon sok ember antiszemita, és van egyfajta újbóli Horthy – sőt Szálasi! – kultusz is: minden iskolába kötelezővé tenném ezt a könyvet, talán így a nácik is megértenék azt, hogy szellemi elődjeik milyen embertelen dolgokat műveltek, néhány évtizeddel ezelőtt.

Balzac Goriot apóját még gimis koromban olvastam, a kevés kötelező egyike volt, amely tényleg komoly hatással volt rám, és kimondottan tetszett. Tulajdonképpen a világ azóta sem változott semmit: minden erővel azon vagyunk, hogy bármi áron feljebb jussunk a társadalmi ranglétrán, miközben egyre kevesebbet figyelünk az alattunk lévőkre.

Rejtő is nagy kedvencem, sajnos tőle sem olvastam még el mindent, de a Menni vagy meghalni abszolút kedvencem volt. Emlékszem, még egy sikeres Anatómia vizsga után vásároltam meg a könyvet magamnak ajándékba. Kiültem vele a színház térre, ragyogó napsütésben olvasni, az arra járó emberek pedig minimum úgy néztek rá, mint egy UFO-ra. Bele gondoltatok már egyszer is, hogy vajon Rejtő, Radnóti, Szerb Antal és még sokan mások mennyi és milyen minőségű könyveket tudtak volna alkotni, ha a nácik nem ölték volna meg őket?

Végül Szrgya Popovics tettem be plusz egynek: a szerb író a híres Otpor! nevű, Milosevics-rezsim elleni ellenállás tagja volt, a mai napig számos fegyvertelen forradalom köthető a nevéhez, melynek hála elnyomó rezsimek buktak meg. Jól, és logikusan írja le, hogy az erőszak miért nem lehet kifizetődő megoldás, ellenben a diktátorokból elég hülyét csinálni, elég kinevetni őket, és ha elegen nevetünk rajtuk, hamar kiderülhet, hogy meztelenek. Tisztára, mint az Az-ban.

Ez a poszt alatt nagyon szívesen veszek könyv ajánlásokat, és kíváncsi vagyok, a ti kedvenceitekre is!