A kérdés – sajnos – jogos, és most megpróbálom a legjobb tudásom szerint megválaszolni, igaz bőven lesznek benne szubjektív dolgok is, melyekkel nyugodtan vitába lehet szállni. A magyar női kosárlabda bajnokság átlagnézőszáma rendkívül alacsony, az előző szezonban csak a Sopron-Szekszárd-Diósgyőr hármasnál érte el az ezer főt, mindenhol máshol bőven alatta maradt. Az idei szezonról ugyan még nincsenek friss adatok, de nagy változás nem várható. A kupa-hétvégén is voltak kevésbé jó hangulatú, kevés nézőt vonzó találkozók. Mik az okok?

Kezdjük talán az alapokkal. Azok, akik például NBA meccseken nőttek fel, nem igazán fogják látványosnak találni a magyar női kosárlabdát. Én a magam részéről egyáltalán nem szeretem az NBA-t/amerikai kosárlabdát, vélhetően ezért tud közel állni a szívemhez a magyar bajnokság. De akik zsákolásokon, parádés egyéni teljesítményeken, 10 méteres triplákon szocializálódtak, azoknak a női kosárlabda már-már másik sportnak számíthat. Őket valószínűleg soha nem lehet meggyőzni arról, hogy üljenek le egy BEAC-ZTE meccset megnézni.

Ráadásul a kiszámíthatóság is komoly faktor, mindig (vagy legtöbbször) ott a legtöbb a néző, ahol nincsenek egyértelmű esélyesek. Ez ma Magyarországon nem valósul meg, a Sopron évek óta egyeduralkodó. Erről persze nem ők tehetnek, és abszolút nem kritika akar lenni, de vélhetően még Sopronban is több néző lenne, ha kevésbé lenne kiszámítható a bajnokság végső kimenetele. Emlékezzünk a legendás Pécs-Sopron csatákra: éppen azért volt ennyire komoly téttel bíró a két klub rivalizálása, mert lehetetlen volt megmondani, hogy adott évben melyikük lesz a bajnok. Fontos lenne, hogy több csapat is erősödni tudjon, és idővel elérjék a Sopron szintjét, egy erősebb, kiegyenlítettebb bajnokság érdekében.

Ugyan a magyar női kosárlabda bajnokság világszinten is erősnek mondható, az utánpótlásunk pedig abszolút a legjobbak között van, maga a sportág tényleg nem annyira látványos, legalábbis azoknak, akik férfi kosárlabdához szoktak. Más a tempó, más a dinamika, és talán kisebb a feszültség is. Persze igazságtalan dolog lenne női és férfi sportolókat egymáshoz hasonlítani, már csak az élettani és anatómiai különbségek miatt is. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha ez a sport annyira nem látványos (hozzáteszem: én imádom, nekem nagyon is az, de sokaknak nem), akkor kitől várhatjuk el, hogy elkezdje követni a női bajnokságot?

Arra mondjuk kicsi az esély, hogy valaki Debrecenből, vagy Nyíregyházáról, egyik napról a másikra beleszeret ebbe a sportba: ahol nincs helyi csapat, ott nem is nagyon lesz szurkolói bázis. Ez normális, az emberek általában olyan sportot kezdenek el követni, amely jelen van a saját környezetükben. Honnan várható tehát a követőbázis? A klubok városaiból. Itt viszont sajnos azt kell mondanom, hogy a helyzet nem könnyű, és nem is feltétlenül ideális.

Sopront, Szekszárdot és a Miskolcot vegyük ki a képletből, ott vannak szurkolók, és hellyel-közzel korrekt nézőszámok. De mi a helyzet Győrben, Zalaegerszegen, Pécsett, Cegléden, Budapesten?
Jelenleg semmi jó, de ez közel sem jelenti azt, hogy ezen ne lehetne változtatni. Talán ilyen helyzetben, az első lépés egyfajta klubfilozófia megtalálása lehet: miért vagyunk, kiért vagyunk, kiknek vagyunk, mi a célunk. Ha ez megvan, akkor már világosabb, hogy kiket lehetne megszólítani. Budapesten például van három hellyel-közzel egyetemi csapat: ELTE, TF, NKE. Csak egy gondolat, de talán ennek a három csapatnak érdemes lenne az egyetemi hallgatókat, egyetemi közeget megszólítaniuk, belőlük kovácsolni szurkolóibázist. A BEAC számára külön opció lehet Újbuda lakossága, ahol legjobb tudomásom szerint jelenleg nincs elsőosztályú csapat, de egészen biztos vagyok abban, hogy az újbudiak ugyanolyan szívesen járnának meccsre, mint bárhol máshol. A Vasasnak ilyen szempontból azt is mondhatnám, hogy könnyebb a dolga, mert amíg az országban amúgy nincs (vagy csak nagyon kevés) BEAC/TF/Csata szurkoló, addig a Vasasnak, mint anyaegyesületnek van szurkolóibázisa: miért ne lehetne kvázi elhappolni néhány drukkert a foci, vagy röplabda csapattól?

Mi a helyzet a három nagy vidéki várossal?
A győri női kosárlabda helyzete a női kézilabda klub árnyékában nem tűnik könnyűnek. Személy szerint azt vallom, hogy egy városnak elég egy élvonalbeli/profi női csapat, de ez persze közel sem jelenti azt, hogy ne lehetne növelni a nézőszámot a kosárlabda csapatnál. Remek ötletnek tartom a klub youtube videó sorozatát, én mindig nagy örömmel nézem, alapvetően jó döntés a játékosokat, és a várost/szurkolókat közelebb hozni egymáshoz, akár ily módon is. Ebből kell következetesen nagyon sok, hogy az emberek fokozatosan legyenek kíváncsiak azokra a lányokra, akiket hétről-hétre látnak a közösségi médiában. Ez szerintem egy jó irány.

Zalaegerszegen a férfi kosár és a férfi focicsapat mellett, mögött sincs könnyű helyzetben az NKK. Jó irány lehet a kettős rangadók szervezése, minél többször kellene egy napon játszania a férfi és a női csapatnak, minél inkább kellene növelni a fúziót a két csapat között, hogy azok, akik a férfi csapat mérkőzéseire kijárnak, egy idő után a nők meccsein is ott legyenek.

Pécs helyzete a legspecifikusabb, illetve számomra, de talán a teljes női kosárlabda számára a legszomorúbb. A hajdani kosárlabda-főváros sikercsapata megszűnt, a klub kettészakadt, és ugyan egy ideig a PINKK és a PEAC mögött is voltak szurkolók (persze közel sem annyi, mint a Vasút idején), a gyenge szereplés és egyéb okok miatt fokozatosan tűnt el a közönség. Ám ezek az emberek, továbbra is itt vannak, itt élnek, és biztos vagyok benne, hogy a részükről van igény arra, hogy Pécsen újra legyen egy ŐSZINTE és SZERETHETŐ csapat. Ha ez megvan, akkor onnantól kezdve az eredmény már másodlagos. Nem hiszem azt, hogy csak és kizárólag a siker hoz nézőket: sok esetben olyan kluboknál is lehet sok szurkoló, amely nem teljesít igazán jól, esetleg nem is elsőosztályban szerepel, de valamilyen módon, megtudja szólítani a drukkereket, maga mellé tudja állítani őket.
Mit kell tenni, hogy női meccseken is fokozatosan egyre nagyobb legyen a nézőszám?

Dolgozni.
Nagyon sokat dolgozni.

Az emberek millió és egy programot választhatnak maguknak hétvégére, azon rengeteget kell dolgozni, hogy a meccsre járást válasszák. Komoly marketing tevékenységre, klubfilozófiára, klubprofilra, van szükség. Tudni kell azt, hogy kiket akarunk megszólítani, hogy mi a célközönségünk. Az ma már kevés, hogy csinálunk egy facebook eseményt, és vagy betévednek az utcáról, vagy nem. Egy korábbi posztomban foglalkoztam a jegybevételekkel, ami lehet, hogy most még nem fontos, de a TAO-utáni világban nagyon nem lesz mindegy, hogy harminc, háromszáz, vagy háromezer ember fog hétről-hétre pénzt hagyni a csarnokban.

Ha még velem vagytok, egy ilyen hosszú bejegyzés után, ti hogy látjátok a dolgot?