Ismét egy sorsdöntő meccs, ismét egy sima vereség. Játszottunk sorsdöntő meccset szeptemberben a szlovákok ellen itthon, vereség. Sorsdöntő meccsünk volt Splitben, vereség. Tegnap Cardiff, vereség. Plusz két edzőmeccs, két vereség. Szerencse, hogy az azeri meccsen a játékvezető a végén óriásit hibázott, és őket sikerült – jogtalanul – legyőznünk 1-0-ra. Rossival az őszi mérleg 1 győzelem (már ha azt lehet annak nevezni, papíron igen, elvben nem), 5 vereség. De talán ennél is nagyobb gond a mutatott játék. Pontosabban „játék”. A védekezésünk hektikus, bármikor képes az ellenfél olyan nyomást kifejteni a kapunk előtt, aminek hatására a védelem összeomlik, a támadásaink lassúak, ötlettelenek és impotensek. És gondoljunk bele, milyen lenne ez a védekezés, ha a nem magyar Willi Orban nem játszana a válogatottban. Ha nélküle kellett volna játszani a selejtezőkbe. Sokat elmond a TAO-rendszer és az egész utánpótlásnevelés sikertelenségéről, hogy egy német srácnak köszönhetően voltunk egyáltalán versenyben. Mondjuk most valamelyik ferencvárosi ukránt akarjuk honosítani. Lassan olyanok leszünk, mint a katari kézilabda válogatott: ahhoz tehetségtelenek vagyunk, hogy megtanuljunk focizni, de annyi pénzünk van, hogy igazoljunk néhány válogatott játékost.

2011 óta létezik a TAO. Mióta a Fidesz van hatalmon, azóta elképesztő, soha nem látott mennyiségű pénz áramlott a magyar labdarúgásba. Hatalmas fejlődésen ment keresztül az infrastrukturális háttér, rengeteg edzőpálya, stadion, munkacsarnok épült, az akadémiákon abszolút adottak az eszközi feltételek, hogy a fejlődni lehessen, de amíg az egészből hiányzik a szellemi tőke, addig felesleges bármit várni. Hiába épül stadion, műfüves pálya, hiába kap a 14 éves focista fiú vadi új Nike Mercurial Predator Vapor X CR7Messi99Pro cipőt, ha senki nem tanítja meg őt focizni. De talán ne is rohanjunk ennyire előre: ha nem tanulja meg a finom motoros mozgások alapjait. Elnézve néhány magyar játékos futását, olyan szintű mozgáskoordinációs gondjaik vannak, amit gyógytornász hallgatóknál tanítani kellene, mint negatív példa. Lovrencsics konkrétan nem tud futni. Igaz focizni se, de hát kicsire nem adunk. Baráth, Szalai annyira darabosak, mint a koccintós bor. Rossz nézni. És azt gondolom, hogy erről nem feltétlenül ők tehetnek. Nem az ő hibájuk, hogy szar képzést kaptak, hogy szar, tehetségtelen edzők foglalkoztak velük, hogy nem kapták meg a szükséges alapokat.

Nem Rossi és nem ez a tizenegy szerencsétlen tehet erről az újabb kudarctól. Biztos vagyok benne, hogy ők tudásuk legjavát próbálták nyújtani, csak hát az a tudás az viszonylag alacsony. Nem véletlen, hogy 2010 óta, fokozatosan tűntek el a magyar futballisták a top ligákból. Előtte sem hemzsegtek benne, de azért csak volt olyan év, mikor mind a négy elit bajnokságban akadt legalább egy magyar. 2010 óta szarabb lett a magyar labdarúgás, és a hamis sikerek se csapjanak be minket:

2010 előtt is összejött volna az EB, ha 24 csapat juthat ki. 2010 után is CSAK azért jött össze, mert megemelték a létszámot.
2010 előtt is összejött volna szökő évente egy-két EL csoportkör (ugye, akkor „csak” a BL sikerült), ha 6-8 milliárdos költségvetéssel bírtak volna a csapatok.
2010 előtt is sikerült nagy ritkán kinevelni egy-két jó játékost, talán többet is, mint most.

Nem azt mondom, hogy akkor minden jobb volt, inkább azt mondom, hogy egy fokkal jobb volt a magyar labdarúgás, mint ma, holott századannyi (köz)pénz nem áramlott bele. Érdemes talán ezen elgondolkodni, hogy a Fidesz tonna számra önti a zsetont a magyar labdarúgásba, és ha lehet sikerült még jobban lezülleszteni az egészet. Nem stadionok, nem kurva drága légiósok, nem milliós fizukra lenne szükség, hanem egy ici-pici szakértelemre. De az mind edzői, mind sportvezetői szinten hiányzik. Amíg pedig szervilis pártkáderek és piti bűnözők irányíthatják a magyar labdarúgást, addig jó, ha hozzászokunk az ehhez hasonló őszökhöz.