Mukics Krisztofer a Bálint Márton Általános és Középiskola (BMÁKI) végzős tanulója, nyári feladatként kapta a média fakultáción, hogy készítsen egy interjút, amely mindenki érdeklődését felkeltheti.

Azért választottalak téged, mert egy ideje már követem a munkásságodat, és követendő példának látom az utadat, illetve néhány dologban a gondolkodásod. Szerettem volna egy kicsit jobban megismerkedni én is a kosárlabdával, illetve veled is.
Úgy érzem néhány év múlva sokkal nagyobb szerepet kaphatsz az online újságírásban, ha akkor már nem egy női csapatnál fogsz előkelő pozícióban dolgozni! - válaszolt kérdésemre, hogy miért pont rám esett a választása. 

Vágjunk is akkor bele, az elején egy kicsit személyeskednék, hogyha nem túl indiszkrét, utána eveznénk más vizekre, sporton túl is.

 1. Hogyan kapcsolódik az életedhez a sport? Mi váltotta ki azt belőled, hogy ennyire kötődj a kosárlabdához, és a futballhoz? Mikor döntötted el, hogy később ezzel szeretnél foglalkozni?

- Óvodás voltam, mikor a szüleim elvittek Pakson ovifocira, de már akkor rendszeresen jártunk a helyi csapat kosárlabda mérkőzéseire, illetve nálunk természetes volt, hogy akár egy válogatott meccset, akár az olimpiát közösen nézzük a televízióban, ahogy az is, hogy vasárnap délután Forma-1 ment. Tehát sportot szerető családból származom, Pakson pedig minden lehetőség adott volt hozzá, hogy az ember bele szeressen a kosárlabdába. Néhány évet játszottam is az Atomerőmű SE-ben, de nagyjából tizennégy évesen rájöttem, hogy túl kockázatos lenne mindent feláldozni egy esetleges profi karrier érdekében, és inkább a tanulást választottam. Érettségi után előbb földrajz szakra jártam, de nem igazán kötött le, és nagyjából 22-23 évesen döntöttem el, hogy azzal szeretnék foglalkozni, amit a legjobban szeretek, a sporttal.

2. Milyen utat kellett bejárnod ahhoz, hogy eljuss idáig? Gondolok itt a tanulmányokra, munkahelyekre.

- Bonyhádon, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban érettségiztem, utána a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karára jártam, földrajz szakra, de ahogy említettem, azt végül nem fejeztem be. A TTK után maradtam Pécsett, az Egészségtudományi Karon Rekreációszervező Ba képzést végeztem el, ami után jött a Sportmenedzser Ma. Jelenleg tervben van egy harmadik egyetem, ahol sportközgazdász képzést végeznék el, illetve reményeim szerint jövő ilyenkor már PHD hallgató leszek.
Munkahelyeknél először egy kis faluban lettem labdarúgó edző, az ehhez szükséges edzői tanfolyamot is elvégeztem, és három éven át dolgoztam gyerekek mellett edzőként. Utána a PMFC mellett dolgozhattam, mint technikai vezető, amiből rengeteget tanultam, élveztem azt a munkát. Később a pécsi női kosárlabdában kaptam állást, a PEAC-Pécs marketingese voltam, most pedig a sportmédia területén dolgozom főállásban.

3. Ha újrajárhatnád a magad útját, lenne olyan amin változtatnál, esetleg máshogy csinálnál?

- Néha elgondolkozom rajta, hogy mi lett volna, ha megpróbálkozom azzal, hogy profi kosárlabdázó legyek. A régi edzőim szerint lett volna hozzá tehetségem, és az alkatom is elfogadható lett volna hozzá. De alapvetően nem bánom, hogy nem így döntöttem. Ahogy azt sem bánom, hogy földrajz szakra jártam, eredménytelenül: ezekből a hibákból tanul az ember, és kellett az a pár év, hogy megtaláljam azt, amivel foglalkozni akarok. Lehet, hogy ott három évet kvázi kidobtam az ablakon, de egy élethez képest, mi az a három év? Semmi. Most azt érzem, hogy pontosan ott vagyok, ahol lenni szeretnék, szóval nagy dolgokon nem változtatnék semmit.

4. Hogyan jellemeznéd a magyar oktatást, úgy en block? Milyen intézkedéseket, törvényeket látnál jónak az állam helyében a mai fiataloknak?

- XX. századi. Ma már minden ember zsebében ott lapul a világ összes tudása, bármikor kevesebb, mint egy perc alatt rá lehet keresni arra, hogy mi a kör területe, hogy mikor volt a rigómezei csata, ezért nem értem, hogy ilyen információkat miért kell megtanítani. Sokkal gyakorlatiasabbnak kellene lennie az oktatási rendszernek, a diákokat fel kellene készíteni a XXI. századi kihívásokra. A magyar középiskolások jó része nem csak digitális analfabéta, hanem többségük funkcionális analfabéta is. És ez nem az ő hibájuk. Számomra etalon a skandináv rendszer, ahol nem lexikális tudást adnak át, hanem ténylegesen az életre készítik fel a diákokat. Gyakorlatiasabb oktatásra lenne szükség, és talán a legfontosabb, hogy nem szabadna a kreativitást kiölni a gyerekekből. Több szabadságot kellene hagyni a diákoknak. Nézzük például a tesi órákat. Mindenki ugyanazt csinálja, az egész osztály. Nyilván valaki inkább futna, valaki labdajátékokat űzne, más tornászna. Szerintem járható út lenne, ha mindenki szabadon választhatna egy sportágat, amit űzni szeretne a testnevelés órákon, és talán akkor nem utálnák meg a mozgást a gyerekek. Ehhez persze rengeteg munka, szakember kell, de ha egy nyugatias, fejlődő/fejlett Magyarországot szeretnénk, mentálisan és fizikálisan is egészséges társadalommal, akkor ezeket a változásokat muszáj lesz megtenni.

5. Térjünk át egy kicsit a „szakterületedre”, azon belül is a kosárlabdára. Az egyik felmérésedben ha jól emlékszem az szerepelt, hogy hazánkban jócskán elmarad a kosárlabda népszerűsége a többi országéhoz képest. Mit gondolsz, hogyan lehetne jobban népszerűsíteni, eladhatóbbá tenni a magyar embereknek ezt a sportot?

- A női kosárlabda népszerűsége sajnos valóban mérhetetlenül alacsony, ellenben a férfi bajnokság átlag nézőszáma a második legnagyobb a labdarúgás után. Ettől még bőven vannak ott is gondok, és lemaradások. Amíg egy kézilabda EB, VB miatt kis túlzással a félország megmozdul, addig az emberek jelentős része szerintem azt sem tudta, hogy 2016-ban kijutott az EB-re a férfi kosárlabda válogatottunk. A kritika elsősorban az MKOSZ-t illeti, a közösségi médiás és marketing tevékenységük kritikán aluli, holott a világ második legnépszerűbb labdajátékáról van szó. De amíg egy magyar kupa döntőt eldugnak Győrbe (egy olyan városba, ahol nem is igazán van hagyománya a sportágnak), ahelyett, hogy Budapesten a Papp László Arénában lenne, addig nincs miről beszélni. Azt egyszerűen nem hiszem el, hogy egy Magyar Kupa nyolcas döntő ne mozgatna meg országosan 8-10 ezer embert. Megmozgatna, ha az emberekhez egyáltalán eljutna a híre, ha reális jegyárakat kérnének, ha a mérkőzések mellé adnának némi show-t. Ezerrel kellene pörgetni a szövetség instagram és youtube fiókját, olyan kedvcsináló videókat készíteni, ami megfogja a Z generációt is. Amíg ez nincs meg, addig csak azokat fogja érdekelni a sport, akik olyan városokba születtek, mint Paks, Körmend, Szolnok vagy éppen Szombathely és van helyi csapat, akinek amúgy is tudnak szurkolni.

6 .Azon kevesek közt vagy, akik részletesen figyelik a magyar utánpótlás kosárlabda eseményeit, híreit. Én csak mint kívülálló olvastam, hogy a magyar U18-as női csapat ezüstérmet szerzett a nyári Európa Bajnokságon. Te jobban átlátod ezt a közeget, mekkora sikernek mondható ez? Tudomásom szerint nem vagyunk egy nagy kosárlabda nemzet, de ez akkor adhat okot a bizakodásra, vagy ez csak egy egyszeri kiugró eredmény volt?

- Ha abból indulunk ki, hogy a világ második legnépszerűbb játékában Európa második legjobbja az U18-as válogatottunk, akkor óriási siker. De azt gondolom, hogy az utánpótlás korosztály sikerességét nem feltétlenül eredményekben, kupákban és érmekben kell mérni, hanem abban, hogy közölük hányan lesznek profi felnőtt játékosok, hova tovább felnőtt válogatottak. Ennek a generációnak erre egyébként minden esélye megvan, többségük már most stabil játékosnak számít a felnőtt bajnokságban. Kiugrónak nem nevezném az eredményt, aki követi a női kosárlabdát láthatja, hogy évről-évre jobb és jobb generációk kerülnek ki az utánpótlásból, legalábbis a női vonalból.

7. Azzal a magyarok zöme tisztában van, hogy az állam nem sajnálja a TAO pénzt, és az egyéb támogatást, ha futballról van szó. De mi a helyzet a kosárlabdával? Mennyire van elmaradva a többi sportághoz képest a befolyó pénzösszeg? És milyenek a viszonyok azokban az országokban, ahol rendre odaérnek egy-egy világesemény döntőjébe?

- A TAO-t sokan hajlamosak összemosni a labdarúgással, de TAO van kosárlabdában, kézilabdában, jégkorongban, vízilabdában és most már röplabdában is. Az, hogy egy csapat mennyi TAO támogatásban részesül, szinte csak azon múlik, hogy a klub hány céget tud rábírni arra, hogy nekik adják a társasági adójukat. Mondjuk, a siófoki női kézilabda közel 2 milliárd forintot gyűjt be évente, nyilván utánpótlás nevelésre. Amennyire én látom az MKOSZ TAO bevétele jóval alacsonyabb, mint például az Magyar Kézilabda Szövetségé, utóbbi mögött olyan cégek állnak, mint az Audi, Aegon, Mol, Tesco, JYSK, K&H. És azt se feledjük el, hogy a kézilabda mögött Kocsis Máté áll, a kosárlabda mögött pedig „csak” Szolnok város polgármestere. Sajnos ezek is olyan különbségek, amik számítanak.

8. Az elmúlt hetekben, hónapokban többször lehetett hallani akkor labdarúgó edzőktől, akár volt kézilabda játékosoktól, hogy irreálisan magasak a fizetések az itthoni kluboknál. Amíg egy másodosztályban szereplő futballista havi 4-500 ezret is megkeres, addig egy NB I-ben szereplő kosárlabdázó mennyire van megfizetve? Amíg másod és harmadosztályú futballisták vígan megélnek a sportból, addig egy gyengébb szinten játszó kosarasnak mennyi esélye van erre?

- Széles skálán mozognak a fizetések. A hírek szerint tavaly Vojvoda Dávid évente nagyjából 6 millió forintot keresett Szolnokon, de egy jobb légiós sem ír alá 15.000 dollár alatt, havonta. A fiatalabb, kevesebbet játszó játékosok persze jóval alacsonyabb összegeket kapnak az A csoportban is. A kosárlabdában amennyire én látom a másodosztályban még profik a játékosok (ott is simán előfordul fél millió körüli fizetés), az alatt jellemzőbben már fél profik vagy amatőrök.

9. Maradva a fizetéseknél, kimondottan érdekel, hogy mekkora differencia található a férfi és a női kosárlabda átlagbérei között? Egyáltalán melyik a népszerűbb hazánkban? Melyik az az ág, amelyikre fényesebb jövő várhat?

- Egyértelműen a férfi bajnokság a népszerűbb, jóval magasabb a nézőszám több mérkőzést ad onnan a TV. Viszont fizetések terén nincs olyan nagy különbség, az élcsapatoknál. Egy soproni, szekszárdi, diósgyőri játékos fizetése bőven versenyképes egy férfi játékosával, viszont a női bajnokság alsó felében lévő csapatoknál már jóval kevesebb a pénz, ott már azért fél millió forint alatt maradnak a bérek. Szakmai téren egyértelműen a nőkre vár fényesebb jövő, a férfi utánpótlás romokban van, nagyon komoly visszaesést várok a következő években a férfiválogatottól. A nőknél a szakmai munka rendben van, viszont tavaly az A csoport átlag nézőszáma a 400-at sem érte el, a kluboknak ez ellen tenniük kell. Az nem járja, hogy remek európai szinten is remek játékosokat nevelünk ki, akik aztán hétről-hétre 200 néző alatt játszanak.

10. A magyar szakemberek mennyire számítanak versenyképesnek az európai elithez képest? Milyen minőséget képvisel a magyar edzőképzés? Van-e arra esély, hogy éveken belül egy magyar mester trenírozza majd valamelyik európai topklubot?

- Vannak nagyon jó, és kevésbé jó magyar szakemberek. Vannak általam nagyon tisztelt edzők, ilyen például Gáspár Dávid, Czicás László, Csirke Ferenc, Bencze Tamás, Völgyi Péter és természetesen Rátgéber László akik talán külföldön is képesek lennének megállni a helyüket, Rátgéber ugye már bizonyított külföldön is. Ők nagyon sokat tettek a magyar kosárlabdáért, Viszont alapvetően nem jellemző a magyar sportéletre, hogy edzőket exportáljunk, de Gáspár Dávidból lehet pár év múlva top európai edző, ő most a Sopron Basket új edzője, ami egyébként Európa egyik legjobb csapata, tehát szakmailag nehéz lenne feljebb lépnie.  

11. Mostanában az állam igyekszik több sportágban is hazai rendezésű világeseményt szervezni, gondolok itt a vizes világbajnokságokra, labdarúgó EB-re, és még lehetne sorolni, de valahogy a kosár kilóg ebből (ha jól tudom). Mit gondolsz, mikorra várható, hogy Magyarország egy nívós kosárlabda világeseményt rendezzen?

- Néhány éve ugyan rendeztünk egy női kosárlabda EB-t, de természetesen a marketing tevékenység az előtt sem volt kielégítő, gondolom, alig van ember az országban, aki tudott volna róla. Férfi oldalról most maradtunk le a következő EB rendezéséről, olyan országok előztek meg minket, mint Grúzia. Az állam ugyan szeret sportra költeni, de azért az látható, hogy a kosárlabda nem tartozik a kedvencek közé. Talán nívós eseménynek a Sopron legutóbbi két EuroLiga Final Fourját lehet mondani, de az inkább egy lokális rendezvény, mint egy egész országot megmozgató torna. Nem hiszem, hogy a következő tíz évben felnőtt világversenyt rendezzünk kosárlabdában.

12. Ha már világesemények, nem mehetek el ezen kérdés mellett. Te támogatnád a hazai rendezésű olimpiát? Ha igen miért, és ha nem, miért nem?

- Egyértelműen nem. Budapest infrastrukturális állapota nem áll erre készen, és nálunk gazdagabb országokat is súlyosan megviselt egy olimpia rendezése. Vannak egyébként olyan sportrendezvények, amelyek rendezését abszolút támogatom, és egyértelműen, bizonyítottan megérik Magyarországra hozni őket (ilyen például a Forma 1), de az olimpia gazdaságilag biztosan negatív kihatással lenne az országra. De csak képzeljük el, hogy egy átlagos budapesti napon megtriplázódnának az emberek a városban: vélhetően elviselhetetlen lenne. Más kérdés, hogy talán akkor megtörténnének olyan infrastrukturális fejlesztések, melyekre régóta szükség lenne, és természetesen a turizmus is soha nem látott mértékig pörögne fel, de ha megnézzük Athén példáját, akkor nem biztos, hogy nekünk is arra az útra kellene lépnünk. Szerencsére ez 2032-ig nem is lehet kérdés, addig pedig sok víz fog lefolyni a Dunán.

Az interjú második részével folytatjuk!