Gyakran merül fel sportgazdasággal foglalkozó témáknál, hogy az államnak egy árva fillért sem szabadna élsportra költeniük, ellenben a tömegsportot maximálisan kellene támogatniuk. Ezek szép gondolatok, és részben egyet is lehet érteni velük, hiszen hiába nyerünk lakosság arányosan több olimpiát, mint bármely más nemzet a világon, ha az ország lakosságának általános egészségügyi helyzete, a legtöbb mérőszám esetében a legrosszabb az Unióban. Lefordítva: attól, hogy Hosszú Katinka gyorsan úszik, Kovács Pál Alsótekeresről még nem lesz egészséges. És valóban, azt látni, hogy a profi sport jelenleg nagyobb hangsúlyt kap a kormányzati kommunikációban (pláne a támogatásokban), mint a tömegsport/egészségsport.

Kérdés az, hogy élsport nélkül létezhet tömegsport?

Azt gondolom, hogy nem. Az vitán felül áll, hogy az arányok eltolódtak, de próbáljunk meg egy gyermek fejével gondolkodni. Tegyük fel nézi a tévében az olimpiát, és meglátja úszni Hosszú Katinkát, látja, hogy milyen fantasztikus eredményt ér el, könnyen lehet, hogy az első gondolata az lesz, hogy ő maga is úszó akar majd lenni. Ennek köszönhetően – szerintem – nagyobb eséllyel fog lemenni az uszodába, mintha egyáltalán nem látna mintákat, példákat. Feltéve, ha a településén van uszoda, feltéve, ha a szülei kitudják fizetni a bérletet…

És a gond itt jön: nagyon jó, hogy ennyi olimpiát nyerünk, kiváló, hogy csomó csapatsportban is erősek vagyunk, de ha a tömegek ebből nem profitálnak, akkor az egész nem több, mint szemfényvesztés: lám, nézzétek, milyen csodálatos sportolóink vannak, most igazán büszkék lehetünk rájuk, és arra, hogy ők a honfitársaink. A probléma ott kezdődik, mikor rájövünk arra a szomorú tényre: sportoló nemzet vagyunk, nem sportos nemzet. Hiába vannak kiváló sportolóink, ha a tömegek nem akarják, vagy nem tudják őket követni. Hiába nyerünk 8 olimpiai aranyat Rióban, ha közben a magyar lakosság az egész EU legelhízottabb nemzete. Hiába nevelünk remek női kosárlabdázókat, kézilabdázókat, jégkorongozókat, ha az átlagembernek az is nehezére esik, hogy felkeljen a fotelből. Hihetetlen ez a fajta diszkrepancia, amit tapasztalhatunk. Leegyszerűsítve, néhány profi úszónak uszodát építünk, miközben a lakosság túlnyomó többségének nincs lehetősége arra, hogy sportoljon, mert vagy nem érhető el a településén, vagy túl drága számukra. Persze az egyén felelősségét most sem szabad kizárni, egyfelől futni bárki el tud menni, azt mindenhol lehet, és egy forintba sem kerül, másfelől például itt Pécsett is van néhány közösségi tér, ahol lehetne sportolni, de a lakosság túlnyomó többsége, egyáltalán nem veszi igénybe ezeket a szolgáltatásokat.

Szomorú adat, de a magyar lakosság 53%-a egyáltalán nem sportol. Soha. Egyszer se. Még elkeserítőbb ha korosztályonként vizsgáljuk meg az adatokat: a 40 év feletti nők 75%-a soha nem sportol, az 55 év feletti férfiak 80%-a egyáltalán nem végez testmozgást.

A kérdés, hogy azért nem sportolnak szélesebb körben az emberek, mert nincs rá lehetőségük, vagy azért, mert egészen egyszerűen így szocializálódtak, netalántán pusztán lustaságból? Erre a kérdésre nem kívánok választ adni, hiszen ahány ember, annyi kifogás. Egy biztos: rájuk gyakorlati hatással nincs az, hogy XY nyer egy újabb olimpiát. Látható tehát, hogy a fent említett motiváció, miszerint egy gyerek jó eséllyel elkezd sportolni annak köszönhetően, hogy lát példaképet a televízióban, nem vonatkozik a felnőttekre. Egy idősebb úr, vagy hölgy nem fog csak azért sportolni, mert egy profi sportolónk szép eredményt ér el. Összegezve, a profi sportra elsősorban a fiatalok miatt van szükség: őket abszolút inspirálhatja, ha látnak egy valós példát az életükben, hogy lám, kezdj el sportolni, soha ne add fel, és te is eljuthatsz oda, ahová ő. Véleményem szerint a legtöbb gyerek nem azért kezd el sportolni, hogy megőrizzék az egészségüket, hanem azért, mert valóban sportolók szeretnének lenni (na meg azért, hogy társaságban legyenek), míg egy 57 éves férfi nyilvánvalóan már nem álmodik világbajnoki győzelemről, válogatottságról, nemzetközi kupáról. Számukra a fő motiváció az egészségmegőrzése vagy a rehabilitáció lehetne. De ehhez muszáj lesz a kormánynak tömegsportra is áldoznia, mert nincs értelme az élsportnak tömegsport nélkül, ahogy tömegsport sem létezhet élsport nélkül. A gond, ahogy már írtam az eltolódott arányokkal van...