Pozitív minták a magyar sportból: női kosárlabda

Ugyan tényleg nagyon sokszor vagyok kritikus és negatív a magyar sportot illetően, azért aki régebb óta követi az oldalt, bőven talál olyan bejegyzést, ami pozitív mintát mutat be. Az egyik – számomra – pozitívum a magyar sportéletben az egyértelműen a női kosárlabda utánpótlás és az ott elért eredmények. Fantasztikus dolog például egy U18-as EB-n ezüstérmet szerezni. Remek, hogy az U20-as csapatunk úgy is a legjobb nyolcba jut az EB-n, hogy a teljes kezdő öt kidől az Európa Bajnokság előtt. Szép dolog, hogy évek óta az edzők és csapatok ügyesen építik fel ezeket a lányokat. De a következő pár évben jönnie kell egy olyasfajta áttörésnek, ami nagyon ritka, de jelen helyzetben elvárható: annak, hogy a csapatok önként csökkentsék a légiósok számát, lévén van/lesz elég magyar játékos is.

Mert az utánpótlásban elért eredmények lényegében semmit, de semmit nem érnek, ha azokból a játékosokból később nem lesz felnőtt játékos, sőt felnőtt válogatott játékos. Az utánpótlás csapatok célja – egy ideális világban – játékosokat nevelni a felnőtt csapat számára. Az utánpótlás válogatott célja felkészíteni a játékosokat a felnőtt válogatottságra. Erről szól minden.

50882_u18bronz.jpg

Most pedig ott tartunk, hogy 17-21 éves tehetségekkel vagyunk tele, ha csak az U18-as és U20-as válogatottban játszó 12-12 játékost vesszük, már 24-nél tartunk, és nyilván voltak olyanok, akik sérülések vagy egyéb okok miatt nem voltak a kerettagjai. Olyan játékosokról van szó, akik gond nélkül felveszik a versenyt a nemzetközi mezőnnyel. Viszont ha már itt van ez a generáció (sőt, ez igazából minimum kettő, de inkább három generáció, különböző korosztály), akkor nincs más hátra, mint fokozatosan csökkenteni kell a légiósok számát. És nem külső (MKOSZ) szabályzásra, hanem önkéntesen. Mert elvileg a légiósokat azért igazolják, mert a.) jobbak, mint a magyar játékosok, b.) nincs elég minőségi magyar játékos. Egyre inkább úgy fest, hogy sem az a., sem a b., pont nem állja meg a helyét.

Számomra nagyon örömteli volt, mikor megtudtam, hogy a Sopron Basket egyrészt külföldi edző helyett Gáspár Dávidnak szavaz bizalmat, másrészt csökkent a légiósok száma, ezáltal nagyobb szerepet kapnak a magyar játékosok a jövőben. Ez remek lehetőség lehet az U20-as EB pontkirályának Czukor Dalmának, az U18-as válogatott egyik motorjának Varga Aliznak, vagy felnőtt válogatottban is egyre meghatározóbb szerepet kapó, de még mindig csak 22 éves Dubei Debórának. Az elmúlt években ugyan rendkívül sikeres volt a Sopron a nemzetközi porondon is, de ez nem minden esetben volt a magyar válogatott hasznára is, lévén Iniguez mester viszonylag sok légióst alkalmazott. Az, hogy a legerősebb magyar csapat önként csökkenti a légiósok számát, azért, hogy a fiatal magyar játékosoknak szavazzon bizalmat nagyon nagy lehetőség az egész magyar kosárlabda számára, és egy követendő példa is egyben.

De örömteli az is, hogy a Sopron egyik nagy kihívója a Szekszárd ennyire bátrán nyúl évek óta a fiatalokhoz, és amennyire én látom a következő években egy remek generáció fog kikerülni a szekszárdi utánpótlásból. Mindenesetre Studert már most nekik köszönhetjük, részben Gerebent is (akinek ezúttal is kívánok nagyon sok erőt a gyógyuláshoz), de nem kizárt, hogy néhány év múlva a szekszárdi Vincze Nikolett fog bekopogtatni a válogatott ajtaján.

Ha utánpótlás, muszáj megemlítenünk a Rátgéber Akadémiát, akik mindössze pár év alatt kinevelték Juhász Dorkát, Wentzel Nórát és érkezik az U16-ból az általam egyik legnagyobb tehetségnek tartott Habling Lara. A győrieknek a kiváló triplázó Török Ágnest köszönhetjük, a miskolciak Kiss Angelikát adták, a Vasas-Csata páros pedig kis túlzással a fél magyar utánpótlás válogatottat. Jó látni, hogy női kosárlabdában nagyon sok klubnál folyik remek munka az utánpótlásterén, örömteli, hogy a TAO felhasználásának láthatjuk hasznos, értelmes módját, örömteli, hogy nem csupán egy csapat egy nagy generációjáról van szó, hanem szinte minden magyar kosárcsapat hozzá tett ahhoz, hogy felemelkedjen a sportág.

Tisztelt kollégák, a következő lépésnek most kell jönnie. A következő években muszáj lesz csökkenteni a légiósok számát, ha már ennyi remek játékost neveltek ki, akkor játszassuk is őket, akkor legyen belőlük felnőtt játékos, váljanak felnőtt válogatottá!