Kezdjük egy ténnyel: a játékvezetői hármas tegnap két komoly hibát követett el. Az első szlovák gólnál lesen volt a szlovák csatár (tegyük hozzá, ez minden esetben a partjelző felelőssége, nem a játékvezetőé), a másik, hogy Dzsudzsák nem kapott egyből pirosat a taposásáért. Kettő súlyos hiba, de amíg emberek vezetik a meccset, és nem szuper robotok, mindig benne lesz a hiba. A horvátok ellen mi szereztünk szabálytalan győztes gólt, most mi kaptunk egy szabálytalan gólt, na bumm. Ilyen az élet. De mi megint ezzel foglalkozunk. A problémát a szőnyeg alá söpörjük, és elkönyveljük azt a végtelenül ostoba, és hamis képet, hogy a bíró miatt kaptunk ki. Nem, nem azért. Azért kaptunk ki, mert a szlovák válogatott a két mérkőzés alapján jóval erősebb a magyarnál.

5,5 millió ember él Szlovákiában, ebből nagyjából 5 millió az, aki szlováknak is vallja magát. Az éppen fele annyi, mint ahányan mi vagyunk (de ugye nálunk újabban az is magyarnak számít, aki életében korábban soha nem járt itt, a nyelvet sem beszéli, de az egyik nagyapja félig-meddig magyar volt, feltéve, ha az illető kellően jól focizik…), szóval miért a játékvezető vélt, vagy valós hibáival foglalkozunk? Miért nem azzal, hogy miért van az, hogy a fele akkora Szlovákia jobb futballistákat tud kinevelni, mint Magyarország? Hogy a Szlovák focisták sokkal erősebbek nálunk? Hogy sokkal jobb állóképességnek örvendnek? Hogy komoly csapatoknál magyar játékos szóba se kerül, ellenben a szlovákok komoly bajnokságok, komoly csapataiban edződnek? Miért nem azzal foglalkozunk, hogy végételen TAO és egyéb khm szponzori pénzekből a magyar labdarúgás ennyire képes, miközben a szlovákok jóval kevesebb anyagi ráfordítás mellett, fociztak le minket a 180 percből nagyjából 140-en, és viszonylag simán vertek minket, oda-vissza.

Miért nem foglalkozunk azzal, hogy a védőink egész mérkőzésen pocsékul helyezkedtek, Orban és Baráth között akkor lyuk volt, hogy még egy IFA-val is be lehetett volna oda tolatni? Hogy a középpályánk a mérkőzés nagy részében nem létezett, a végén pedig egészen szánalmas volt, hogy mekkora fölényt tudtak ott kialakítani Hamsikék. Miért nem azzal foglalkozunk, hogy a korlátlan TAO-buli ellenére, a kezdőben olyan játékosok voltak, akiknek közük nincs a magyar neveléshez (szerencséjükre)? Gulácsi 17, Kádár 18, Szoboszlai 16, Szalai 17 évesen, még bőven utánpótláskorú labdarúgóként került külföldre, Willi Orban meg tavalyi soha nem is járt itt. 9 évnyi TAO után a válogatott fél kezdője annak köszönhető, hogy még időben elmenekültek külföldre, ahol úgy-ahogy megtanultak futballozni. Persze nyilván az alapokat itt tanulták meg, nem akarom elvenni a magyar edzőktől a dicsőséget, de azért erősen kérdéses, hogy ha tiniként nem döntenek a külföld mellett, akkor is ott tartanának, mint most?

Egy ilyen meccs után ezekkel a kérdésekkel kellene foglalkozni, és nem azzal, hogy egy emberi lény akibe kódolva van a hiba, elkövetett kettőt. Egyet a mi kárunkra, egyet a Szlovákokéra. A szlovákok egyébként a tegnapi mérkőzést leszámítva, 9 idegenbeli találkozójukból összesen egyet tudtak megnyerni, Azerbajdán ellen. A sajtó nagyon okosan pakolt felesleges nyomást, a mentálisan amúgy is meglehetősen gyenge magyar játékosokra, azzal, hogy az év meccsének titulálta a találkozót, azzal, hogy ostoba nacionalista felhangokat ütött fel. Valahogy nekünk hagyományosan nem megy jól, ha a tétet, és a nacionalizmust keverjük, az ilyenek eredménye a bukaresti 3-0, vagy a szlovákok elleni már-már rendszeres vereség. Tanuljuk meg egyszer s mindenkorra: nem az a csapat fog nyerni a pályán, aki jobban tudja artikulálatlanul üvölteni a himnuszt, nem az a csapat fog nyerni, ahol a játékosok jobb „hazafik”, hanem az, akik jobban tudnak focizni.