Mukics Krisztofer a Bálint Márton Általános és Középiskola (BMÁKI) végzős tanulója, nyári feladatként kapta a média fakultáción, hogy készítsen egy interjút, amely mindenki érdeklődését felkeltheti.

Azért választottalak téged, mert egy ideje már követem a munkásságodat, és követendő példának látom az utadat, illetve néhány dologban a gondolkodásod. Szerettem volna egy kicsit jobban megismerkedni én is a kosárlabdával, illetve veled is.
Úgy érzem néhány év múlva sokkal nagyobb szerepet kaphatsz az online újságírásban, ha akkor már nem egy női csapatnál fogsz előkelő pozícióban dolgozni! - válaszolt kérdésemre, hogy miért pont rám esett a választása. Jöjjön az interjú második fele!

13. Beszéljünk egy kicsit a fociról, azon belül is az UEFA-ról. Bizonyára sokan tudják, hogyan is járt a Honvéd néhány héttel ezelőtt, és néhány napja derült ki, hogy további szankciók és pénzbüntetések érik a magyar klubot. Nem ez az első eset, hogy az az UEFA,- amely a rasszizmus megszüntetését, az egyenlőséget, és hasonló jeligéket hirdeti – „korrupt”, helytelen, és sokszor ésszerűtlenül jár el (gondolok itt akár az Európa Liga fináléra Bakuban, Mhiktarjan esete, és még lehetne sorolni). Blatter és Platini elküldése után sokan bíztak a megtisztulásban, ám ez nem jött el. Vajon megéljük-e még azt, hogy újra egy korrekt szervezetről beszélhessünk, vagy túlságosan közbeszólnak már a politikai érdekeltségek?

- Az egész egy nehéz eset, mi nem látunk a színfalak mögé, nem tudhatjuk, hogy mi miért történik. Az biztos, hogy a magyar sportdiplomácia jelenleg nincs a legjobb helyzetben, de alapvetően Magyarország megítélése egyre negatívabb a nyugati világban. Nem az én tisztem eldönteni, hogy ez jogos vagy sem. Viszont az is igaz, hogy az UEFA-nak nem szabadna mérlegelnie, a rasszizmus, gyűlöletbeszéd, antiszemitizmus minden fajtáját a lehető legsúlyosabban kellene szankcionálni. Nyilván a Craiova-Honvéd mérkőzésen mindkét fél bőségesen megdolgozott a büntetésért, de az tény, hogy a román drukkerek kishíján sérülést okoztak a játékvezetőnek, ami pláne nem megengedhető. Egyébként, ha én lettem volna döntési pozícióban én sem zártam volna ki a csapatot. A csapatot soha ne büntessék a szurkolók miatt, a játékosok erről nem tehettek. A pályán ők harcolták ki a továbbjutást, és kész. Sőt, tovább megyek: ilyen esetben a zártkapu sem jó megoldás, a kollektív bűnösség elvét elítélem. A mai stadionokban már kötelezően üzemelnie kell kamerarendszernek, az arcfelismerő szoftverek pedig már hihetetlenül pontosak. Ilyen esetekben én csak azt a szurkolót büntetném, aki az adott tárgyat a pályára dobja, igaz őt a lehető legsúlyosabban. Gondoljunk bele, ha mondjuk a gránát akkor robbant volna fel, mikor valaki éppen rálép, könnyen lehet, hogy nagyon komoly sérülést okozott volna.

14. A legjobb tudomásom szerint inkább az olasz futballal vagy barátságban, de erősen szimpatizálsz a londoni Chelseavel is. Így arra lennék kíváncsi, hogy milyen hatással lehet a Brexit az angol klubok gazdasági dominanciájára? Várható-e jelentős pénzbeli visszaesés, játékos kiáramlás, TV-s nézettségek csökkenése?

- Ez egy nagyon nehéz kérdés, és ugyan valóban kedvelem a Chelseat, de annyira nem ismerem mélyen a Premier League működését, hogy hiteles választ tudjak adni. Ha PL, akkor Kele Jánost keressétek, szerintem itthon nála hitelesebb és átfogóbb választ a kérdéseitekre senki más nem tud adni.

 15. Hamarosan ismét válogatott szünet következik, ilyenkor mindenki szövetségi kapitánynak érzi magát. Mit gondolsz, az elmúlt évtizedek sikertelensége az alkalmatlan játékosállománynak, vagy az alkalmatlan szakembereknek (leginkább a vezetőségben) köszönhető?

- Voltak az elmúlt bő két évtizednek olyan időszakai, mikor papíron egész pofás válogatottunk lehetett volna, mikor 6-8 játékosunk egyszerre játszott top klubokban, és legalább egy tucatnyian a magyarnál egyértelműen erősebb bajnokságban, hozzá teszem, ez még mindig édes kevés. Akkor sem sikerült tartósan előre lépni, hiába lett volna hozzá egy – magyar szinten – jó állomány. Ha megnézzük a tőlünk sokkal kisebb Horvátországot, ahol a rosszabb években is van legalább 10-15 játékos a négy top bajnokságban és ki tudja még mennyi olyan erős ligákban, mint az ukrán, holland, török, akkor azért felmerül a kérdés bennem, hogy a magyar edzők mit művelnek itthon. Egyébként alapvetően azt gondolom, hogy a fő probléma az alapoknál kezdődik, nem megfelelő a kiválasztás, egy zsákfaluból származó hátrányos helyzetű játékosnak esélye sincs eljutni egy akadémiára, rengeteg tehetség kallódik el. Nyilván a magyar edzői állomány szaktudása és tanulási hajlandósága sem verdesi a csillagos eget. Tulajdonképpen kijelenthető, hogy azért nincs alkalmas játékosállomány, mert nincs alkalmas szakember gárda, aki képes lenne kinevelni őket.

16. Mi az az egy dolog, ami leginkább hiányzik a magyar futballból? (Írhatsz kettőt is, adná az Isten, ha csak egy dolog lenne az)

- Szakértelem és tisztesség.

17. Említettem az interjú elején, hogy nem csak sportról szándékozlak kérdezni, úgyhogy ismét témát váltanék. Az aktuálisabbnál is aktuálisabb talán, még pedig a környezetvédelem, még konkrétabban, a közösségi médián való rimánkodás, és képmutatás. Az egyik cikkedben remekül vázoltad, hogy mitől is mondhatja magát egy ember környezettudatosnak, és hogyan kellene cselekednie annak, aki véleményvezér próbál lenni ebben a témában. Szerinted mikor jön el az, hogy az emberek rájönnek arra, hogy a megosztásoktól, lájkoktól, hashtagektől nem lesz jobb a Földnek? Mikor döbben arra rá a mai generáció, hogy igen is tehetnek arról, ami történik a Földön, mert választáskor éppen nem mennek el szavazni? Hogyan lehetne igazán cselekvésre késztetni az emberiséget, nem csak siránkozásra, és imádkozásra?

- Félek, hogy mikor erre az emberek rádöbbennek, már késő lesz. A többség amíg szó szerint nem érzi a saját bőrén a problémát, addig nem fog cselekedni. Nem hiszem, hogy elvárható egyének többségétől, hogy önként mondjanak le olyan dolgokról, amik ma még természetesek, de egyébként nem tesznek jót a környezetnek. Gondolok itt a dízelautókra, az olcsó repülésre, a mindennapos húsfogyasztásra, a több ezer kilométerről érkező termékek fogyasztására. Ezeket az intézkedéseket kormányszinten kellene meghozni, a környezetszennyező termékekre, szolgáltatásokra kivetett extrém magas adóval. Persze ezek a lakosság körében népszerűtlen intézkedések lennének, sok helyen bele is buknának a kormányok, ezért egyelőre alig-alig merik ezt bevállalni. Persze az egyének felelősségét sem akarom bagatellizálni, az is óriási, hiszen tulajdonképpen nap, mint nap hozunk meg döntéseket, döntéseket, melyek kihatással vannak a Föld és a mi jövőnkre is. De amíg az emberek abba a hamis képbe ringatják magukat, hogy egy #prayforamazonia megosztással segítenek, addig kár bármiben is bízni.

18. Lezárásképpen, szintén egy személyes kérdést szegeznék hozzád: Hol látod magad a következő 10 évben? Milyen céljaid vannak rövid, illetve hosszú távon?

- A holt nem tudom. Jelenleg Pécsen élek, szeretem ezt a várost szeretnék Pécsen maradni, a pécsi sportért dolgozni, de semmi sincs kőbe vésve. Ahogy már említettem szeretném megcsinálni a PHD-t illetve a sportközgazdász MA képzést, a következő öt évben. A PHD után – de szerencsés esetben már alatta – szeretnék tanítani az egyetemen. Ezt talán kevesen tudják rólam, de gyerekkorom óta az egyik célom volt, hogy tanár lehessek, mióta pedig egyetemre járok, azóta egyértelműen egyetemi szakoktató, idővel adjunktus szeretnék lenni. Mellette továbbra is szeretnék a médiában dolgozni, egészen egyszerűen szeretek írni, ha van véleményem nem szívesen tartom meg magamnak. Illetve ugyan most nem dolgozok egy csapatnál sem, de azért a karrierem azzal lenne teljes, ha újra a magyar kosárlabdában dolgozhatnék, főleg a női vonalon, mint csapatmenedszer/sportigazgató. Óriási álmom, hogy a pécsi női kosárlabdát feltámasszam. Persze nem csak a karrier fontos. Például van egy barátnőm, aki ma még „csak” a barátnőm, de reményeim szerint tíz év múlva már a feleségem lesz. Plusz egy kutya is jó lenne, a basset houndok a kedvenceim. Szóval igen, ha most azt mondják, hogy tíz év múlva adjunktus vagyok a Pécsi Tudományegyetemen, a pécsi női kosárlabdában dolgozom, a cikkeim megjelennek a különböző sportoldalakon, a barátnőmből feleség lesz, és még egy basset hound büszke gazdája is lehetek, akkor csak azt kérdezem meg, hogy hol kell aláírnom.